Az agilis csapat jellemzője az önszerveződés, mely nélkülözhetetlen az agilis gondolkodás kialakulásához. Sokan úgy gondolják azonban, hogy az önszerveződő csapatok nem praktikusak. Valóban, ennek kialakulása nagyban függ a csapattagoktól, a menedzsmenttől, a cég szervezeti függelmeitől és a végzendő munka természetétől is. Ha kizárólag szoftverfejlesztő csapatokra gondolunk, három sikerfaktorát azonosíthatjuk a hatékony önszerveződés kialakításának.
Tisztán definiált határok
A csapatok tisztán és jól definiált határok mellett szervezhetik és menedzselhetik magukat szabadon és hatékonyan. A határok deklarálása nélkül a csapatok bizonytalanok abban, hogy milyen messzire mehetnek, illetve mennyire próbálhatják meg menedzselni magukat. Ha a csapattagok bizonytalanok, folyton figyelmeztetni fogják őket, hogy tilosban járnak. Előbb utóbb pedig mindenre engedélyt fognak kérni a menedzsmenttől, ez pedig teljesen lenullázza az önszerveződésben rejlő lehetőségeket.
Hibatűrés és tanulásra szánt idő
Gyakran előfordul, hogy a menedzsment önszerveződőnek deklarál egy csapatot és az első adódó alkalommal amikor hibát vétenek átveszi az irányítást a szituáció felett. Ha ez bekövetkezik az önszerveződésre törekvő kísérlet véget is ér. Ezután nagyon sok idő és erőfeszítés szükséges, hogy a csapat elhiggye a menedzsmentnek az eltökéltségét az önszerveződés engedélyezését és támogatását illetően.
Kihívás, nem frusztrálás
A csapat adminisztratív vagy funkcionális menedzserének érzékenynek kell lennie a csapat korlátait illetően, és ennek megfelelően alakítani az elvárásokat illetve a határokat. Mindezt oly módon, hogy a csapattagok kihívásnak tekintsék az elvárásokat ne pedig frusztrálónak. Azaz nem többet kívánni tőlük mint a legtöbb munka, amit kezelni is tudnak. Ez az alapja egy önszerveződés végső soron pedig egy projekt illetve az organizáció érettségének is.
